Az én történetem is hasonló lesz ahhoz, amit manapság sok helyen olvashattok. Csak én nem pék lettem menedzserből, hanem reklámszakemberből instant gyerekörömszerző.  Egy budapesti reklámügynökség vezetőjeként dolgoztam, majd miután megszülettek a borsók, Matyi, a most 4 és fél éves kisfiam és Dorka, a most 2 éves kislányom rájöttem, hogy ez a pörgős ügynökségi élet nem fog már menni azzal a bedobással, mint korábban. Így ettől a projekttől el kellett búcsúznom, de hiányzott az izgalom, valami újnak a kitalálása, a kreatív energiák lekötése. Aztán jött a pandémia és a szociális kapcsolatok hiányában a varrásba vetettem bele magam. Sose varrtam korábban, de egy barátnőm megihletett. Elkezdtem varrni a gyerekeknek babaruhákat, akik csodálattal és gyermeki hálával tekintettek minden elkészült ruhadarabra. Én pedig valami olyan élményt és elégedettséget éltem át, amit egész reklámszakmai életemben nem sikerült: a kézzelfogható gyermeki örömöt. Na meg a büszkeséget, ami eltöltött, amikor a gyerkőc eldicsekedett vele: "ezt az én anyukám varrta".

A termékek kitalálásánál saját és a többi anyuka tapasztalatára és benyomására hagyatkoztam és próbáltam olyan termékeket kitalálni, melyek vagy funkciójukban vagy megjelenésükben egyediek vagy hiánypótlóak. Így született meg a cukorborsó, amivel remélem, sok gyereknek és az anyukájának örömet tudok szerezni. Viseljétek szeretettel és sok örömmel!